Amikor megláttam, először a méretére figyeltem fel. Életemben nem láttam ilyen nagyot ... tudtam, hogy bele kell ülnöm. Nagyot nyeltem hát, és félve elkezdtem közelíteni felé. Csak nehogy meglássa rajtam, ilyenkor mintha a homlokomra lennének írva a gondolataim... Ahogy egyre jobban kirajzolódtak a körvonalai, szépséges redői, teljesen lázbajöttem. Minden lépés egy újabb extázis volt, úgy izgultam, mint még soha. Csak az járt a fejemben, hogy nemsokára megérinthetem, persze csak lágyan...érezni akartam... a kezeim közt akartam érezni azt a gyönyörűséges bőrt. És ott voltam. Az orrom előtt állt teljes terjedelmében, hívogatóan, kacéran. Azt súgta..."Na mi lesz, kislány, ülj bele, próbáld ki". A lélegzetem majdnem elállt, a szívem majdnem kiugrott a helyéből... és egy szó nélkül beleültem, csak egy apró szusszantás kíséretében. Soha nem felejtem el azt a gyönyörű bőrfotelt, alig várom, hogy az enyém legyen.
loptam. innen.
Vélemények