Ha mások szavaival élnék,akkor valahogy így festeném le a tegnap estét: "ez olyan volt, hogy el sem hiszem" vagy " budapest nem viccel".
Szombat reggel korán keltem kis seggnyalás közepette elkezdtem készülődni. Kora délután édeshármasban kocsiba pattantunk és meg sem álltunk a nagyfaluig - csak egyszer cigizni. Felérve megállapítottuk, hogy Bp közlekedésén már csak egy atombomba tudna segíteni. A csúcs az Aréna parkolóban való agyfasz után volt. Bea látogatás, Tescos vásárlás, KFC és már indultunk is a ház felé. Ott G és M elkészültek a Sensationre, én Anitával szendvics gyártásba kezdtem, hogy mire a munkából hazaérnek ne maradjanak éhen. Nah onnantól elszabadult a pokol. Ment a cigány zsidózás, ami neki vicces volt, nekem megalapozta a hangulatom, olyan beszólsz leütlek. Mikor mindeki hazaért elkezdtünk piálni, egy véletlen elszólás következtében nekem még az életkedvem is elment. Nah és csak ezek után jött a java...Részeg Norbert kiosztotta Józan Adrit. Próbáltam kizárni a környezetet, hisz én voltam a vendég. Majd mindenki sírt. De nem olyan jajj-én-ugy-szeretlek-maradjunk-jóban sírás volt, de nem ám...Olyan takarodjon a picsába mindjárt megöllek sírás. Indulás elötti pillanatban az újpár épp a szobában ismerkedett egymással, a régi pár az ajtót csapkodta és kurvaanyázott, mi meg undorító történetekkel múlatattuk az időt.
Éjszakai járaton kiöntöttük a sört, és a fiúk összehawerkodtak az ellenőrökkel -irónikus volt velük ugy beszélgetni, hogy nálam egy nem épp legális bérlet volt. A Bosnyákon Bea észre vette, hogy nincs nála a telefon, így Anitával lepattantak a buszról, hogy ők hazamennek, ha kell gyalog. Én maradtam a 3 fiúval. Blaha helyett Astoriánál szálltunk le. Sétáltunk sokat, akkor már csak kettesben. Megnéztük a párizsi emlékművet - vicces lett volna egy rúd párizsi ott, de egy mini Eiffel-torony volt. Majd voltunk egy másik téren, ahol nagy volt a tömeg, majd még egy tér, meg még egy. Meg "ez itt az önkormányzat, ez meg xy hotel, ez az az utca ahol lövöldöztek". Szal ha belegondolok ilyen kis romantikus, baráti sétára mentünk. Kötöttünk egy fogadást, amit megnyertem és lementünk a Dunapartra pont a Lánchídhoz. Hát már csak ezért megérte. Gyönyörű volt a látvány. Olyan ezt most lefotóznám, de jól ki lettem röhögve, hogy telefonnal próbálkozok.
Jött egy telefon, hogy már mindeki oda ért a bulihelyre ahova indultunk, csak mi nem. Hajnali 2 volt és 4kor zárt a hely, így fájó szívvel adtam ki 500ftot. Bár a helyre eredetileg azért mentünk m lehet 5000ftért vödrös piát venni. Mire odaértünk már senkinek nem volt szüksége alkoholra. 2 óra háromnegyedét kint a hidegben töltöttem. Olyan jó kis retró buli volt csókkirállyal, republic-kal. A legjobb hangulat mégis a görög, Évimévi zenéjére volt. Csajok ajánlom a helyet a régi szép (Techno)-Cocus-os nyár emlékére;)
Buli vége, lámpa fel. Elsétáltunk a nyugatihoz gyrosozni. Onnan metróval a Stadionokig. Míg várta G&M-t -és lepasszoltam a társaságot- egy aranyos kis nénike a buszmegállóban megkérdezte, hogy milyen nap van, hogy mindenki fehérben van. Elég jó volt látni ahogy a több ezer fehér áramlik ki az épületből. Miután jó helyre tereltem az elkóborolt báránykákimat visszamentünk a cuccunkért és hajnali 6kor hazaindultunk.
8ra értem haza. Itthon gyors ápolás anya ijedtségének, majd élmény beszámoló -annak a 10%a kb. És 10kor már ágyban is voltam. De most is leragad a szemem, szal megnézem Duffy-t és csucs lesz.
ui: hazafele mókáztunk. Volt elütött vaddisznó, sok lelőtt madár. És egy tanulság: Ne lődd le a verebeket, várd, hogy pelikánná nője ki magát:)
Vélemények