Piszkos kis életem

Ez egy nagyon fontos szám az életemben. Ha milliomodik alkalommal is hallgatom, mindig elkap ugyanaz az érzés, amit érettségi környékén éreztem. El innen. Mindegy hova, csak el. Tegnap hazafelé a vonaton megtaláltam ez a számot a telefonomon. Majd 2 óra hallgatás, és visszafojtott sírógörcs után rájöttem... Ugyan azt éreztem mint 3 éve, csak mégis egyfajta nyugalom fogott el. Rádöbbentem, megtaláltam azt a helyet, ahol jó. Boldogság és szeretet. Valami eszméletlenül jól esett, amit tesóm mondott mikor a koliban voltunk. "Nem hittem, hogy itt ennyien ennyire szeretnek". És mégis rossz átélni ezeket az örömöket egyedül. 

 Csináltam egy másik blogot, ami elrejthető a világ szemei elől, és ott a nyers, színtiszta valóságot tárom az érdeklődő elé a koli piszkos titkairól. Érdekel?

 És láss csodát... Beköltöztem illetve visszaköltöztem. Csak ne lettem volna ilyen geci másnapos. Hozzátenném folytatom a régi hagyományaimat, hogy én bizonyisten nem költök alkoholra. Így ittam ingyen pezsgőt, ingyen whiskyt, ingyen vbkt és ingyen fulmoont. Sokat, és ki is jött a herpeszemem. Hiányzott....
De most se tini, se kurva nem voltam. Találtam egy közép utat, olyan bájosan vigyorós mindenkit szeretős és mindenkitől ölelést kérősre ittam magam. Nagyon boldog nap volt. Mindenki örült nekem. Mindenki bazdmeg.
Ma meg délutáni szieszámkor arra keltem, h M itt táncikál meg énekel az ágyam mellett, mert unatkozik. Semmi nem változott. Az estét kártyázással és IQ-teszttel zártuk. Előbbit én nyertem - meglepő?! -, utóbbi meg 132 lett. Zsír.