..és most várunk. Szerda este óta csak várunk. Hol anya vigasztal, hol én őt. Apa és tesóm csak szótlanul fekszik a sötét szobába. Nem hiszem el. Olyan fiatal, annyi élet van benne. Most meg ott fekszik. Gépek tartják életben. Olyan mint egy rémálom. Férje és a lánya reménykedik. Mi csak várunk. Rosszul vagyok a telefoncsörgéstől. Pedig egyszer meg fog szólalni. Lehet órák,lehet napok, lehet hetek, de lehet csak hónapok...
Ördögi hintába kerültünk. Csillogó remény sugár egy-egy szívdobogás, de agyunk nem képes felfogni, hogy innen nincs kiút...
0% esély, és egy erős szív. Ez a világ rendje?
Felnőtt tartalom!
Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.
A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
Vélemények