Piszkos kis életem

Ma 6felé csörgött a telefon. "Baj van, felmennénk.". Itt már tudtam tényleg baj van.
Apa munkatársa meghalt. A kötelet választotta az élet helyett. Nem tudom fel fogni. Nem hiszem el.
Tudtuk, hogy kisiklott az élete. Nem vette észre senki, hogy baj van.
Nagyon összetörtem.
 

Nyafi eddig utált. Került, hisztizett ha szóba kerültem, nem szólt hozzám ha mégis összefutottunk. De ma egy agymosást követően megválozott. Nemcsak hozzám szólt, de kérdezett és érdeklődött is. Még hozzá olyat, amit eddig senki nem mert nekem feltenni. Talán azért, mert tudják, hogy nem tudom a választ.
Miután kitálaltam minden fontosabb történést Tvel feltünően megváltozott. Vagyis inkább úgy fogalmaznék, hogy miután túl tettem magam a legyünkbarátok dolgon és bevallottam neki a mostanság történt kicsapongásaimat ő feltünően megváltozott. Pozitívan, vagyis inkább nem baráthoz méltóan.De ugye én most túljutottam rajta.
A szívemet tépték ki mikor 2 órán keresztül kellett vágnom a fapofát a tökéletes kapcsolathoz. Óhh, ha nem pont kéthete lettél volna kint, hogy megdugjál.
Nah és, hogy még tovább bonyolítsam visszatért a régi nagy -nem, nem annyira régi majd 1éves ismeretség. A faszom a szájukba mindenkinek.
Miért ilyen bonyolult?

Még se írom le a hétvégém. Túl jó volt, hogy igaz legyen.