Piszkos kis életem

Este fél9kor indultunk és már fél3kor itthon is voltunk. 6 óra alatt felmentünk Pestre, elmentünk a Ferihegy 2B-be, vártunk, jó falusi módjára verekedtem a WCben- 3x is-, vártunk és hazajöttünk. Jó volt. Rájöttem, hogy ha én és a kis nyomi összekerülünk akkor könnyesre röhögés lesz a vége. Az autópálya utolsó szakaszán vagy a "100 kicsi lila..." vagy a "Nem fogsz te pillangó szállni.."-t énekeltük. Mindenki nem örömére.

Hatvan környékén azon gondolkoztam, hogy milyen sok zsírkrétával rajzolt zsiráfot lehetne a BOSCH fehér falaira rajzolni. Tettestársat keresek hozzá! Ha olvasod, ha nem...hiányzol:( 

Hát több ember is tanuja volt mélyzuhanásomnak. Ez az elmúlt pár nap teljesen befordított. Lehet az oka, hogy B elköltözött, hogy esküvőn kellett végig néznem, hogy körülöttem mindenki szerelmes. Majd tegnap jött a csoda egy fekete puntoval. Bár le kellett kenyereznem egy adag halászlével, de megérte. Hidegben ácsorgás, mélyre ható beszélgetések, csöppnyi kocsikázás és elmaradhatatlan meki.

Jah és mindjárt felrobban Pest. Norbinak üzenném, hogy állj arrébb, mert pofán csaplak ha bajod lesz, és mosolyogj ha vesz a kamera. Szeretlek ti pesti makik!:D 

Miskolcról az ágyikómból írányítom barátnőmet Pesten a Ferenc(z)iek terén, ahol 4 éve jártam utoljára...És sikerült. Megtalálta a metró megállót:D