Piszkos kis életem

Százszor fogalmaztam át e lapot, százszor gondoltam át mit írjak Neked, számítok rá, hogy választ nem kapok,száz év múlva sem érem el a kezed. Beszélni nehéz, ezért csak írok, remélem, olvasod e levelet, torkomban gombóc, szólni nem bírok, kérlek, ne felejtsd el a nevemet! Erősnek mutatom magam, de amikor nem lát senki, könnyezek, a szobám mélyén éjnek éjén a sötétségben ő vezet. Vagy Te, ha véletlenül olvasod ezt a pár sort, most írok egy levelet, amelyet Neked szánok. Az egész életem csődbe ment, lehúzhatom a klotyón, indulásra készen állok, már nincs itt semmi motyóm, de mielőtt kilépek, még visszanézek egyszer, s a belőled fakadó űrnek adózok egyetlen néma perccel!