Piszkos kis életem

Százszor fogalmaztam át e lapot, százszor gondoltam át mit írjak Neked, számítok rá, hogy választ nem kapok,száz év múlva sem érem el a kezed. Beszélni nehéz, ezért csak írok, remélem, olvasod e levelet, torkomban gombóc, szólni nem bírok, kérlek, ne felejtsd el a nevemet! Erősnek mutatom magam, de amikor nem lát senki, könnyezek, a szobám mélyén éjnek éjén a sötétségben ő vezet. Vagy Te, ha véletlenül olvasod ezt a pár sort, most írok egy levelet, amelyet Neked szánok. Az egész életem csődbe ment, lehúzhatom a klotyón, indulásra készen állok, már nincs itt semmi motyóm, de mielőtt kilépek, még visszanézek egyszer, s a belőled fakadó űrnek adózok egyetlen néma perccel!

Livi 3 napja röhög KisTóti régi poénján /"Jó a hajad ebben a cipőben."/, meg ha fáradtak vagyunk akkor még a csillagokon is tudunk nevetni, mert azok vigyorogva kacsintanak minden földi jövevényre. Livi becsapja az ajtót és utánam kiabál a folyosón: MEGBASZLAK...egy fél téglával...

Alapjába véve szerintem jó volt a hétvégi buli. Bár a képekre igen kíváncsi még mielőtt valamelyik internetes oldalon látom viszont őket. Meg aranyos volt minden, és mindenki. Az apró bókok, az smsek, a durvább bókok, az ölelések. Örülök, hogy vannak mellettem olyanok, akik szeretnek. Még akkor is ha most durciznak, leszarnak és nem állnak velem szóba. De ha jobban magukba néznek belátják, van szívük. 3 napja nem találom a helyem a világban. Csak vagyok.

Tegnap 95 IP címről lesték meg blogomat és összesen 172szer töltötték be az oldalt. 24 óra alatt. De népszerű lettem.