Piszkos kis életem

Emellett az este mellett még az a tény is eltörpül h 10 nap múlva egy idegen pasi fog lakni a szobámba. Idegen alatt értsd,hogy 10 éve nem látott rokon. Nesze bazd meg pakolhatok el mindent a szobából. Faszom

Ma úgy volt, hogy megyek partykázni. Kereken 5 percig. De sebaj. Vasárnap dögvész. Az lesz bizony. Májkárosítós, tüdö rohasztós, sövényugrós dögvész. Hejj, de hijányzik mán a Zuccáranyíííílika... Csak mi a faszomnak költöztek fel a fiúk a 3.ra? Még a másodikra is nehéz volt cipelni őket. Ezek után meg majd jól ott lesznek hagyva. Ők lesznek a Fiúk a klubban.

Így merjen valaki Miskolc belvárosában sétálgatni. Nesze bazd meg jó reklám ennek a fostalicska városnak. Éjjen éjjen.

Kezdődött egy pénteki táboros gyűléssel. Jó anyukához méltóanelkisértem kedvenc és egyetlen öcsikémet. Ahol is összefutottunk az egyik felügyelőszerű emberkével - Zoli-, aki sikeresen bemutatkozott más táborozni vágyó gyerkőcök anyukájának(-> NG táskájában van egy síkosító, ami a pasimnak lesz). Majd itthon folytatódott a veszekedős összepakolás és irány a TÓ. 

A szombati csodás esős délutánt anyával kettesben töltöttem, míg a fiúk meccsre mentek. Pestre. Vasárnap a szirmai családot fogadtuk nagy szeretettel. Lementünk 8an sétálni a partra, mikoris megtámadtak minket a kalózok, és kb 20 percet kellett nyomorognunk egy FÉL csónakban. Kezd eldurvulni a 3évesek fantáziája.

Hétfő. Ó az a csodás hétfő. Ó az a csodás korán kelés. Ó az a csodás Mogyoród. Jó volt. Sok pasi. Sok csúzda. Sok lépcső. Leégtem mint a szar. De volt időm pasizni. Jó kis önbizalom növelés volt. Főleg h ott bikinibe láttak. És rájöttem bármelyik városban járok csak helyes úszómesterekkel találkozok. Ők a gyengéim. Este kicsit pitiztam a biztonsági őröknek, hogy hagy menjünk be a hungaroringre, ahol már akkor ott volt az összes csapat kamionja. De nem engedtek:( Hazafelé ráébredtem, hogy nem kell beszari hangú nyuszinak lennem és írtam egy smst. Pechemre most minden estebeszélhetek telefonon. Tegnap este a kiscsaládom meztelencsiga pornót nézett. Tudjátok milyen undi?!:S

Hát több ember is tanuja volt mélyzuhanásomnak. Ez az elmúlt pár nap teljesen befordított. Lehet az oka, hogy B elköltözött, hogy esküvőn kellett végig néznem, hogy körülöttem mindenki szerelmes. Majd tegnap jött a csoda egy fekete puntoval. Bár le kellett kenyereznem egy adag halászlével, de megérte. Hidegben ácsorgás, mélyre ható beszélgetések, csöppnyi kocsikázás és elmaradhatatlan meki.

Jah és mindjárt felrobban Pest. Norbinak üzenném, hogy állj arrébb, mert pofán csaplak ha bajod lesz, és mosolyogj ha vesz a kamera. Szeretlek ti pesti makik!:D 

Miskolcról az ágyikómból írányítom barátnőmet Pesten a Ferenc(z)iek terén, ahol 4 éve jártam utoljára...És sikerült. Megtalálta a metró megállót:D

Kurvaanyázhatnék...de nem teszem. Helyette összepakoltam a megkerült csomagjaimból kidobált cuccokat. Toltam trabit, mert az menö dolog. Voltam az éjjelnappaliban és 2 üveg bor és incsifincsi kóla helyett 2 doboz sört, ásványvizet és ropit vettünk. Azt hiszem felnőttünk.Volt elmaradhatatlan édeshármasban sajbizás. Mert megtehetjük. És most fázok.

Szerdán Apa hazahozott 3 nagyutazótáskányi cuccot a koliból. Én még ma utána hoztam 1 nagyot és 4 kicsit...Kiköltöztem. Hivatalosan is. Tegnap volt pörkölt főzés. Eredménye: Sok szúnyogcsípés, finom krumpli:), támadó sövény, "uccáranyíííílika...", hajnali fél4es-4es-fél5ös ébresztő, limbó(neeem a tánc...aki tudja mi az sikítson), szuserula party, és rózsaszínszündiszkó illetve rózasínszündisznócska, józanabbaktól rózsaszínsündisznócska- sajna csak én tudtam kimondani. 

Apa szerdán búcsúzáskor: Vigyázni magatokra a csütörtöki partyn!
Noja:  Mi csak társasozni fogunk:)
Hááát jah volt KiNevetAVégén?. Bár próbálok rájönni hogy a támadó sövény, esetleg a portás bácsi nevetett e a végén.Az abszolut vesztesek a takarítónők, reggel nem tüntek boldognak a hátra hagyott Viszlát! illetve Diplomás lettem! partynak.

Szerda este unalmunkban bementünk a Kárászra fagyizni. Bötty szerint én elég alulöltözött voltam az alkalomhoz. Üssekő. Sétálunk édes kettesben Nnel a zene írányába, és Hopp egy Bëlga koncerten találtuk magunkat. Hát gyorsan beszereztük a szokásos sörünket és kitúrtunk mindenkit a hangmérnöki sátortól, hogy mi nézhessük a német-török meccset. "Kombinéé, kombiné, csipkés kombiné...Szerelmes vagyok én, te beléd, te beléd..." 

Ma részem volt 3szoros élvezetben. Hmmm tudnátok milyen finom süti:)

Ma eljutottam odáig h nem csak otthon hanem vendégségben is rágyújtok pofátlanul...

Ma ráébredtem arra is miért utálom a P nevet. Mert mindig egy bizonyos délután jut eszembe, ami sikeren elrontotta a nyaramat.

Azon kiakad anyám, hogy ma 5től-fél10ig nem voltam itthon. De azon nem h vasárnap 8tól hajnali fél2ig sem...és fél1kor még a pénztárcámért is felmentem h mekizhessek...

    Kicsípve, csinosan suhantam át az éjszakán. Mindenhol csend. Távolból még hallani az emberek zaját. Néhol Tv fény szűrődött ki a függönnyel fedett ablakon. Volt, ahol mulatozás hangja. De mégis megnyugtató volt látni azokat a fekete felületeket, ahol több ember néma szuszogását véltem felfedezni. Csend. Ez volt az első gondolatom a buszról leszállva. Néma szellő járta át testem. Borzongató bele gondolni, hogy ez a pezsgő városrész is tud hallgatni. Mert hallgat. Az utolsó busz hangos nyöszörgése fel az éjszakai nyughelyére is megnyugtató volt. Tudom, hogy itthon vagyok. Óvatosan lépkedve a lámpa fényben még a cigi égését is hallom. Autók lámpája a távolban feldereng. Még van élet. Egy lassú, de mégis meleg könnycsepp csordul le arcomon. Én tovább lépdeve sietek menedékhelyem felé. Biztos vagyok, hogy itt nem érhet baj. Átvillan az agyamon az elmúlt pár óra történése. Az a sok telefon hívás. Az aggódás. A séta. Egy-két bátorító szó. Hazugságok. Veszekedések. Egy mosollyal nyugtázom. Nem unatkoztam. Érdekes volt az emberekkel teli utcából egy kihalt városrészbe érni. A felpezsdült főutca illatai, hangjai, színei itt nem mutatkoznak. A panel rengetegben kicsinek és törékenynek érzem magam. Tudom, hogy nincs rajtam kívül senki se az utcán. Mégis félelem nehezedik a vállamra. Árnyak furcsa sziluettje járja táncát. Semmi mozgás. Csak én mozgok és velem együtt a táj halad. Ismerös illat csapja meg orromat az a friss, bátorító. Már nincs messze. Ujjam óvatosan végig húzom az ajtó mellett világító számlapon. Hangosabb sípolás és már bent is vagyok. Bent. 19 éve ugyanazok a lépcsők. Ugyanaz a szín. Ugyanaz az érzés. Biztonság. Kicsit megszaporázva lépéseimet már a lift pislákoló fényében veszem észre magam. Vizsgálom a tükörben, hogy mi is történt velem. Rá kell ébrednem, hogy nem egy érdekes, de annál tanulságosabb napnak lesz vége. Kulcsomat megkeresve már a hosszú, néma folyosón osonok. Nesztelenül. Kattan a zár. Mosollyal nyugtázom. Igen, hazaértem.

 Barát. Mit is jelent a szó??  Sokszor estem már pofára. Volt hogy nagyon magasról, és nagyon fájt. Naiv természetem miatt sokan kihasznátak/nak. De próbálokmindig észnél lenni és figyelni az emberekre. Én azt vallom h a bizalmat egyszer lehet elveszteni. Van büszkeségem és tartásom. Ha pofont kapok nem állok még egy pofonért sorban. Volt h hazugságok miatt, volt h pasi miatt, de volt h önzőségböl vesztettem el embereket. Nagyon sokáig nem is tudtam mi az hogy barátság. Ez egy kincs amire vigyázni kell.Vigyázzni, őrizni, csiszolni. Figyelni kell arra h ne csak egyoldalú legyen a törődés. 3 embertöl 3 nagyon kedves mondatot kaptam ma, amitöl tudom h erösebb és okosabb leszek:

1.) Na aggódj, én 2 hét múlva is itt leszek neked!

2.) Nem szeretném, hogy szenvedj. Én szeretlek!

3.) Sajnálom, hogy az elmúlt hónapban ingerültebb voltam veletek!

Érzem ha bármi baj lenne velem akkor ök mellettem állnának, ahogy állnak most is...