Piszkos kis életem

20 éves vagyok. Nem nagy kor, de mégis úgy érzem már eleget tapasztaltam és láttam a nagy világban. Rengeteg emberben csalódtam már. Rengetegen fordítottak nekem hátat. És biztos pár embernek én se nyújtottam segítő kezet. Volt, hogy nagyon beteg voltam, és jó páran ezt kihasználva akarva vagy akaratlanul is belém rúgtak. Kikerültem abból a közösségből és csak ment a fröcsögés a hátam mögött. Amiről csak később szereztem tudomást. De semmisnek tekintettem. Úgy voltam, mivel senki nem tudta mi a probléma, és nem is érdeklődtek hogy mekkora a gáz, így nem foglalkoztam senkivel. Egy önző dög voltam. Megismertem új embereket. Segítettek kimászni a gödörből. Kezet nyújtottak felém. De rövid időn belül ez a kapcsolat is megromlott. Közbe szólt Ámor nyila. Én erős maradtam és megtartottam a jó kapcsolatot az új emberekkel. Emiatt is nagyon sok támadást kaptam. De csak nyeltem. Nem vettem róla tudomást. Jóba lettem a leggyengébb láncszemmel, hogy az előttem álló 2 évet el tudjam viselni. Az új társaság egyre jobban elfogadott. Megszeretett. Így maradtam velük. A tovább tanulás előtti időszakban már sejtettem kik fognak mellettem maradni, és kik azok az érdek barátok, akik a "ha nincs ló, jó a szamár" elven élik az életüket. De az úgy mond utolsó pillanatban nagyon pozitív csalódás ért. Egy ölelés. Olyan valakitől, aki addig semleges területen tartózkodott. Sejtettem, hogy hanem is újra éleszteni, de a kis lángocskát tartotta bennem. Nem volt felesleges az a hat év. Az otthoni emberek közül jó páran lemorzsolódtak a távolság következtében. Itt lent viszont elég hamar sikerült beilleszkednem. Mindig is voltak kételyeim, ki áll mellettem, ki pedig csak a hátam mögött szájhős. De jött egy törés, és ténylegesen bebizonyosodott ki érdek ember, és ki tényleg barát. Hányingerem van itt lenni. Hányingerem van attól, hogy őket hittem barátnak.

Mivel több, mint 2 hete itthon vagyok. És több, mint 2 hete ki se nyitottam semmit, így megint át kellett variálnom a vizsgáimat. 

Ma kaptam egy ígéretet. "Soha többet nem iszok egy kortyot se!". Itt ország, világ előtt kijelentem, ha nem tartod be a szavad nem kell aggódnod, hogy melyik ágyban töltsem nálatok az éjszakát.

Majdnem meghaltam....puncsszelet túl adagolásban.

És még mindig nem tudom rászánni magam, hogy írjak a szilveszteri buliról. Pedig lehet tanulságos lenne.

Livi 3 napja röhög KisTóti régi poénján /"Jó a hajad ebben a cipőben."/, meg ha fáradtak vagyunk akkor még a csillagokon is tudunk nevetni, mert azok vigyorogva kacsintanak minden földi jövevényre. Livi becsapja az ajtót és utánam kiabál a folyosón: MEGBASZLAK...egy fél téglával...

Alapjába véve szerintem jó volt a hétvégi buli. Bár a képekre igen kíváncsi még mielőtt valamelyik internetes oldalon látom viszont őket. Meg aranyos volt minden, és mindenki. Az apró bókok, az smsek, a durvább bókok, az ölelések. Örülök, hogy vannak mellettem olyanok, akik szeretnek. Még akkor is ha most durciznak, leszarnak és nem állnak velem szóba. De ha jobban magukba néznek belátják, van szívük. 3 napja nem találom a helyem a világban. Csak vagyok.

• elfelejtettem a kapukódot
• 5 percig találgatom 4 kulcsból melyik nyitja a bejárati ajtót
• eltévedek az aluljáróban
• postás néni megörül, mert már rég látott
• a 2 szomszéd lakásban élőket se ismerem
• bekopogok a Wc ajtón, hogy foglalt e
• ha kajás vagyok megfogok egy szelet kenyérkét meg vajat és bejövök az ágyamra elkészíteni

Ez mind szép és jó lenne ha poénból írnám. de nem. Kolis élet stílus a beette magát az agyam minden egyes zugába.

Most vagyok úgy vele, hogy eddigi honvágyam szanaszét foszlott. És hányingerem van h haza kell mennem egy olyan városba, ahol az emberek így viselkednek. Jó, leszarom, hogy általánosítok, de az a düh, harag ami most bennem van, az nagyon sokáig nem fog csitulni. Nagyon kevés ember tud annyira lesüllyedni a szemembe h egy gennyedző férget többre tartsak. De ez valakinek sikerült. Soha a büdös életben nem utáltam még annyira ÉLŐLÉNYT, mint azt a barmot. És ha én is ott lettem volna akkor tuti h vér folyt volna...de nem az én vérem...

1 hónapnyi megfeszített ideggörcs után ismét van ágyam, szobám. Ezaz. Most meg várom h Makifejűm megöleljen. Szép az élet:)

Egyszerűen annyira elviselhetetlen számomra a tény h egy vadidegen ember éli mindennapjait a szobámban, hogy undorodok a saját szobámból. Eddig ki se lehetett innen robbantani. Most meg ha aludnom kell bemenni a sírógörcs kerülget, és mint egy rossz kisgyerek a földön fekve hisztiznék, hogy én itt bizony nem alszok. Most még is rávettem magam. Nagy lány vagyok, ezt az éjszakát még kibírom. De ha kurva gyorsan nem takarodik ki az én kis szentélyemből itt vér fog folyni...és nem az én vérem. Fusztrál a tudat h az ágyamban alszik, hogy a szekrényemet használja, hogy a nem létező szőnyegemen mászkál, hogy az én dolgaimhoz ér vagy esetleg csak az ő teste álltam kibocsátott széndioxid járja át a kütyüimet.Elképzelem ahogy a büdös, használt széndioxid molekulái megtapadnak a kedvenc plüssmacim szőrében.Folyamatosan pasi szagot érzek bent. Hiszti rohamot kapok ha be kell jönnöm a szobába. Tesóm nagy bánatára minden cuccom ott van szét dobálva. És az ő ágyában fekszek míg el nem jön a lefekvés ideje. Ennek a nemtetszésnek hangot is adok. Milyen alapon túr ki engem az amúgy se húdejó családom életéből?! Állítom anyámék direkt mentek bele az albérlőtársas dologba, hogy engem még látni se kelljen. Nem tudok aludni a saját ágyamban. Hányingerem van a szobától. Esküszöm ha elhúzza a belétújra festetem a szobát, és mindent lecserélek, hogy ne is emlékezzek arra, hogy valaha is itt járt. Csak egy percre gondolj bele, milyen érzés ha egy vadidegen emberrel kell osztozni a szobádon. Engem kikészített. De kurvára...

Átbasztak de nagyon.

Cserébe volt dagi kutyi nézés. Meg sok nagyizás.

Kedvenc Zsoltim kihozta magából ma a legtöbbet:) Gratu neked!

Minden szabad percem az L(-)almasavval töltöl. Remélem pár évig marad a lelkesedeésem.

Hát a péntek ez tényleg olyan volt hogy el se hiszem. Szóval másokkal egy nyár alatt nem történik annyi, mint velünk azon az estén.
Nagy izgalommal készültem, hisz tudtam, hogy az elbaszott szülinapom után ennek jónak kell lennie.Addig tetszett is a dolog, mígnem a sexuális életem volt kibeszélve percről-percre és egyesek nem kezdtek el faszcibálópöcsparasztok lenni. Sejtésem szerint csak felvágni akart a közeli padon ücsörgő édi-bédi kiscsajoknak. Rohadtul nem érdekelt, hogy kiő?, miő? és leszartam, hogy ott volt, de sikeresen felbaszták az agyam, hogy előbújjon belőlem a kisördög. Végeredmény TD bejött, J és barátnője elmentek, és szerencsére a fiúkák kétharmada is távozóra vette a figurát. Később már Szinva-teraszon találtuk magunkat két új fiúkával. Az egyik ott kurvaanyázott a "szerelmének". MAjd sok könny. Hazamentel. De volt még Meki, főutcán hányás, seggrázós-táncolós séta, Hypnose helyett Manana, jó pasikkal táncolás, kiégett 40éves kurvák. De mégis amire a legbüszkébb vagyok, hogy beoltottam Őt. És tök jófejnek tartom így 2 tali után. Velük lehet partyzni.